Nemrégiben elkezdtem spanyolul tanulni. Egyszerűen szeretem ennek a nyelvnek a hangzását, a zeneiségét. De az a baj, hogy az anyanyelvem, a magyar és a spanyol között nincs sok közös vonás. Azonban elég jól haladok, és a tanárom azt mondta, hogy gyorsabban tanulok, mint a legtöbb diák.
Talán van egy kis tehetségem a nyelvtanuláshoz, de az is biztos, hogy a sok online tanulási eszközhöz való hozzáférés is sokat segít. Videók, online nyelv-kurzusok, applikációk, és filmek, valamennyi segít abban, hogy fejlesszem a kiejtésem anélkül, hogy kapcsolatban állnék egy spanyol anyanyelvűvel.
Valójában, ami igazán sokkal könnyebbé teszi ezt a folyamatot számomra az az, hogy beszélek románul. A román és a spanyol között sok a hasonlóság, hiszen mindkettő a késői latinból származik. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy románul tanulni az 1920-as években nem volt könnyű, sőt, ellenkezőleg. Hadd meséljem el, hogyan tanultam én meg akkoriban románul. És ehhez vissza kell utaznunk az időben több mint 100 évet.
1920-ban kezdtünk el az iskolában románt tanulni. Harmadikos voltam, és már tudtam magyarul írni és olvasni. De a családban, az iskolában, sőt a faluban senki nem beszélt románul a romántanárunk kivételével. Mindannyian csak magyarul beszéltünk. Bár az iskola 16 éves korig kötelező volt, a bátyáim több napot töltöttek munkával, mint az iskolában, így nagyon nehéz volt nekik lépést tartani a tanulással. Ők nem igen tudtak segíteni nekem.
Akkor még nem volt virtuális világ online eszközökkel, nem volt TV, nem volt CD lejátszó, nem volt sztereó, nem volt lemezjátszó, még gramofon sem. Az egyetlen hely a környezetemben, ahol hallhattam a beszélt román nyelvet, az iskolai román-óra volt. És ez nem volt elég. Akkoriban csupán egy román nyelvű ábécéskönyvünk volt. A házifeladat mindig küzdelmes volt. A könyvben nem volt fordítás és legtöbbször az illusztráció nem volt elégséges ahhoz, hogy megértsük a helyes jelentést.
Másolgattam a mondatokat, de egyszerűen túl sok volt az idegen szó. Nem is beszélve a nyelvtani nemről: folyton összekevertem a nőnemű, hímnemű és semleges főneveket. A szórend is különbözött a magyar szórendtől és a kiejtésem is rossz volt. De annak ellenére, hogy kihívás volt, izgalmas felfedező-út is volt egyben, és ez elég volt ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődésemet és tanulás iránti elszántságomat.
Így aztán egyik füzetemben elkezdtem összeállítani egy kis szótárat az új román szavakkal. Sok kérdést tettem fel a tanáromnak, így gyorsan betelt a füzet. Otthon hangosan neveztem meg románul a tárgyakat és állatokat. Néha még teljes román mondatokat is mondtam a családomnak, csak azért, hogy ugrassam őket. Zavarodottan néztek rám és kérték, hogy tolmácsoljak.
Aztán egy napon hazafele menet az iskolából találkoztam valakivel, aki egész jól beszélt románul. Nem ismertem, de egy irányba mentünk, így aztán elkezdtünk beszélgetni. Hamar kiderült, hogy a román tanárom lánya, és nemrégiben költöztek a faluba. Pár évvel idősebb volt nálam, és nem beszélt túl jól magyarul, de így is megértettük egymást. Akkor jöttem rá, hogy segíthetünk egymásnak. Úgy egyeztünk, hogy találkozgatni fogunk, s így én majd megtanulok tőle románul, ő pedig tőlem magyarul.
Főképpen tőle tanultam meg a helyes kiejtést. És hamarosan egyre jobban beszéltem románul. Először meg-meglátogattuk egymást, hogy együtt tanulhassunk, ő meg segített nekem a házifeladattal. De minden sokkal élvezetesebb lett, amikor meghívtam, hogy jöjjön ő is velem a fonóba. Akkor kezdtük el románra fordítani az ott hallott történeteket, amelyeket a lányok gyapjúfonás közben meséltek.
Amikor először meglátogattam az otthonukban, felfedeztem, hogy rengeteg csodás könyve van, egy teljes könyvtár, a legtöbb könyv román nyelvű. Egyik a Grimm meséket tartalmazta. Majdnem mindenik mesét kívülről tudtam, mert nekem is volt egy hasonló könyvem magyar nyelven. Kölcsönkértem tőle a könyvet és ezzel minden megváltozott. Mivel ismertem minden mesét, a legtöbb szó jelentésére rájöttem a kontextusból. Először, csak valamennyit értettem meg, de hamarosan többnyire mindent értettem. Aztán további könyveket kértem kölcsön. A szótár-füzetem nagyon gyorsan telt, és nemsokára már románul beszélgettem az új barátommal.
Először a román tanulás nehéz folyamat volt, de mindenképpen megérte. Emiatt tudtam később olyan könnyen megtanulni franciául, és most meg spanyolul. És egy csodálatos barátságot is köszönhetek neki, és azt, hogy új könyveket, új kultúrákat, új világokat fedezhettem fel.
Visszagondolva, habár most rendelkezésre állnak mindezek az online digitális források, nyelvi applikációk és filmek, úgy hiszem, a nyelvtanulás legjobb módja az, hogy összebarátkozunk egy anyanyelvi beszélővel. Így aztán ideje kapcsolatba lépni Claritával, spanyolországi régi barátommal és névrokonommal, hogy a spanyoltanulás sokkal élvezetesebb legyen. Ő remek beszélgetőtárs.
Klárika
CYBERNOVELS L'20S 