Azt mondják, van egy varázslatos hely a Csíki régióban, ahol sok betegség meggyógyult vagy jelentősen enyhültek a tünetek a vulkanikus eredetű természetes ásványvizek hatására. Mai napig mítoszok, legendák és csodás gyógyulásokról szóló beszámolók terjednek erről. Ki tudja, mi az igazság? De hadd osszak meg veletek egy igaz történetet arról a napról, amikor először látogattam el erre a helyre. Ehhez viszont vissza kell utaznunk az időben több mint 100 évet, 1920 novemberébe.
Akkoriban ha valaki Csekefalván valamilyen hosszantartó betegségről panaszkodott, az emberek egyből csodás gyógyulásokról kezdtek mesélni, amelyek a közeli Tusnádfürdőn történtek. A lányok a fonóban gyakran meséltek a juhászfiú legendájáról, aki juhai keresése közben gyakran barangolt az ásványvíz patak lápjainak mocsarában. Egy idő után azt vette észre, hogy a lábairól a gyógyíthatatlannak hitt kiütések lassacskán eltűntek, minekutána a láposban járkált. A helyi ásványvizek erejének köszönhető csodálatos gyógyulás híre nagy érdeklődést keltett, és egyre több olyan látogató érkezett a vidékre, aki valamilyen betegségét akarta meggyógyíttatni.
Akkoriban 10 éves voltam és épp megtanultam olvasni, így nagyon jól emlékszem arra, hogy a helyi Csíki Lapokban a híres Tusnádfürdőről olvastam. A cikk arról szólt, hogy Tusnádfürdő ásványvizeinek gyógyító hatását már az 1840-es években elismerték és a fürdő kialakítása is erre az időre vezethető vissza.
A cikk arról is beszámolt, hogy az 1848-1849-es forradalomban a virágzó fürdőváros csatatérré változott. A harcok okozta károkat a helyi lakosok bosszúja tetézte, akik nehezményezték, hogy megfosztották őket az ingyenes fürdőtől és ásványvíztől, ezért felgyújtották a fürdőt. 1852-ben, báró Szentkereszty Zsigmond és Benedek Mikes gróf kezdeményezésével elkezdődött a fürdő újraépítése és fejlesztése. Svájci stílusú villákat építettek a település azon részén, amelyet akkoriban a helyiek Svájcnak hívtak.
A fejlesztéseknek köszönhetően az 1890-es évektől a Stefánia fürdő egyre népszerűbbé vált. Már akkoriban volt négy úszómedence, négy hideg szalonfürdő és 14 porcelán fürdőkád. Az ott kezelt leggyakoribb egészségügyi problémák az ízületeket, a szív- és érrendszert, az idegrendszert, az emésztőrendszert és az endokrin rendszert érintő betegségek voltak.
Az 1900-as évek elején létrehozták a Csukás tavat az Olt folyó holtágán és attól fogva a fürdő vendégei ott csónakázhattak nyáron, télen meg korcsolyázhattak rajta.
Az első világháború megállásra kényszerítette a település fejlesztését, de nem sokkal a háború után a fürdőváros élete újraindult. Új villák, kezelőtermek, sportpályák és cukrászdák várták a vendégeket.
Miután elolvastam a cikket, napokig csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell látogatnom ezt a varázslatos helyet. Fürdő, sütemények, korcsolyázás a tavon – úgy hangzott, mint egy tündérmese. Gyermeki lelkesedéssel soroltam édesanyámnak az okokat, hogy miért kellene elmennünk oda, természetesen hangsúlyozva, hogy édesapám fájó térde lenne a legfontosabb ok. Édesanyám megbeszélte a dolgot édesapámmal, és hamarosan eldöntötték, hogy november utolsó vasárnapján elmegyünk és kipróbáljuk az ásványvizek gyógyító erejét. Addig még két hét volt én meg számoltam a napokat. Az utazás előtti éjszakán olyan izgatott voltam, hogy alig aludtam valamit.
Hajnalban indultunk szekéren, én, a szüleim és a két bátyám. Csodálattal néztem a napfelkeltét és a ránk letekintő fagyos dombokat, amíg oda nem értünk Tusnádra. A város kicsi volt, de meseszép. Úgy tűnt, mintha egy másik világba toppantam volna, vagy legalább is egy másik országba. Volt pár díszes hatalmas épület, olyan villák, mintha Svájcban lennénk, nagyon tetszettek nekem. Sok ember járkált az utcákon, de nem úgy tűnt, mintha igyekeznének valahova. Legtöbben messzi városokból jöttek ide, elegáns öltözetben, mosolyogtak és jól érezték magukat.
A nap első részét a Stefánia Fürdőben töltöttük, ami egy hatalmas épület volt. Többfajta medencét is kipróbáltunk, halacskákként lubickoltunk bennük. A víz rozsdaszínű volt, fura íze volt és időnként megcsiklandozta a lábamat. A fürdőzés után elmentünk egy süteményboltba és színes krémekkel és cukorral díszített sütiket ettünk. És végül a legjobb része: elmentünk korcsolyázni a Csukás tóra. Még soha nem korcsolyáztam ilyen hatalmas és sima jégen. Túl gyorsan csúszott a korcsolyám és bele is ütköztem pár emberbe, de csak nevettek és felsegítettek. Délután hazaindultunk hogy estére hazaérjünk. Jó lett volna többet maradni, de nekem is sietni kellett haza, hogy lejegyezzem minden új élményemet mielőtt elfelejtenék bármilyen fontos részletet.
Olyan volt-e Tusnád, mint amit reméltem? Igen, sőt még jobb is. Talán az egyetlen kivétel a gyógyító erő volt. Édesapám fájó térde nem gyógyult meg az első látogatás után, de a kezelést ismételni kell párszor, hogy hatása legyen. És ez csak egy dolgot jelenthetett: hogy rendszeresen fogunk Tusnádra menni. És így is lett!
Klárika
A képeslapok forrása: https://kepeslapok.wordpress.com/
CYBERNOVELS L'20S 